Most telt be nálam a pohár. Az, hogy ilyen szintre süllyedtünk, amilyenre, szégyen. Mostanában már a megtestesült Zen vagyok, de van, ami mellett már nem lehet elmenni szó nélkül. Itt van az István, a király és a körülötte zengő-bongó botrány. Merthogy Alföldi Róbert rendezett egy darabot belőle, ami az ország egyik felének tetszik, a másiknak nem. Ez rendben van így szerintem eddig. Az már viszont nincs, hogy ennek a nemtetszésnek kik és milyen fórumokon adnak hangot.

Fektessük le a tényeket: Alföldi Róbertet a darab két szerzője kérte fel. Alföldi Róbert színházi rendező, nem zenész. Alföldi Róbert eddigi rendezései mind sikerrel futottak, ám mind provokatív volt és gondolatébresztő. A színház hivatása az érzelemkeltés. Ezek a tények.

Az, hogy Alföldi Róbert magánemberként mellékesen homoszexuális, engem nem érdekel. Soha nem hallottam őt, mint egy színház képviselőjét úgy megnyilvánulni, hogy engem, mint heteroszexuálist az sértett volna, sosem hallottam a másságáról beszélni. Az, hogy magánemberként ki milyen, senkinek semmi köze. Senkinek. Az, hogy ő a kollégái szerint is véreskezű és nehéz természet, szintén nem a plénumra tartozik. Az, hogy még azok a kollégái is, akik nem kedvelik és akik magánemberként elkerülik, szívesen dolgoznak vele együtt, mert zseniális rendezőnek tartják, nos ez a plénum elé kellene, hogy tartozzon.

Szégyen, hogy egy embert azért ítélünk el, hogy milyen a nemi identitása. Nyugodtan beszélhetnénk akkor ismert és elméletileg jó oldalon ülő politikusokról is, akik bizony, szeretnek női ruhákban rohangálni, vagy akik egy lánygimnáziumban bizony megkergették a tizenéves lánykákat – és ez személyes tapasztalat. De beszélhetnénk arról is, melyik prominens személyiségnek van a titkárnőjétől gyereke, és a sort még hosszasan lehetne sorolni. De engem ez egyáltalán nem érdekel, ez az ő magánügyük. Mindenki elszámol magával.

Az, hogy tüntetést szerveznek azért, mert egy színdarab nem tetszett, az azért már más kérdés. Vagyis jobban mondva az a kérdés, hogy valóban a darab miatt mentek-e rongyot rázni ezek az emberek. Mert a sok „zsidó buzi”, „hülye buzi, szopjál le” bekiabálás és skandálásból nem az tűnik ki, hogy itt a több száz szereplős darabbal volt a gond. De piszkáljuk meg, kik is tüntettek.

Egy magukat ősmagyarnak valló szervezet, akik szerint a homoszexuálisok még csak nem is emberek és tűzzel-vassal kell irtani őket. Ez a szervezet azt hangoztatta, hogy minden magyar embert érzelmeiben sértett meg Alföldi Róbert a rendezésével. Nos, én, mint egy olyan család sarja, mely bizonyíthatóan 1356-ig tudja visszavezetni a családfáját, és ezért úgy érzem, mondhatom, hogy ősmagyar vagyok, elhatárolódom ettől a kijelentéstől.

A tüntetők szószólója egy beszédhibás, nem mellesleg látens homoszexuális klisékkel megáldott emberke nagy büszkén hangoztatta, hogy azért kell tiltakozni, mert bemocskolták Szent Istvánt, és idézem: ha ezt a darabot egy tinédzser megnézi, rossz történelmet fog megtanulni. Na, az a tinédzser, aki színházi darabból meg filmekből tanulja meg a történelmet, meg is érdemli. No meg a szüleinek a hátából is szíjat kellene hasítani.

Három: egy fogatlan, alkoholista nő is nagy erőkkel verte a tamtamot. Engem egy ilyen nő ne képviseljen se most, se máskor. Főleg, mivel a szervezők és a tüntetők közül számos embert megkérdeztek és mind azt mondta: „10 percnél többet nem láttam a darabból”. Akkor hogyan is formált véleményt? Minek alapján mondta azt, hogy Alföldinek a pokolban a helye és megszentségtelenítették a darabot? Zárójelben jegyezném meg, hogy mikor is vált ez a darab szentté? Én erről lemaradtam.

Negyedik: a tüntetők, a drágák hatalmas transzparenssel álltak ki, melyen ez állt: „Jézus mondja, térjél meg, mert bűneid zsoldja a halál.” Kedves, egyetlen tüntetőcskéim. Mutassatok már rá az Evangéliumokban (mind a 4 elfogadottban és az Apokrifekben), hol mondja mindezt Jézus? Mert ez bizony a Római levelekben szerepel. Na, de erről ennyit.

Ötödik: Ki az, aki azt hiszi, hogy István valóban szent volt? Akik elmentek tüntetni, valóban azt hiszik, hogy István csak üldögélt és énekelgetett, hogy szerelmesen ücsörgött Gizellájával és hogy sosem tett semmit? István egy véreskezű uralkodó volt, akit csak a számítás vitt előre. Nehogy azt képzeljük már, hogy szerelemből házasodott, vagy hogy Koppány volt az egyetlen, akik hinnye-nyunnye, de kivégeztetett. Akkor miért is érzi magát mindenki megsértve, hogy nem egy szőke, lobogó loknishajú, lepkéket kergető Istvánt idézett elénk a darab? Az meg, hogy a tüntetők azzal jöttek, hogy pfú, de Koppányt meg egy börtönviselt alakítja... Hát na rotty. Én nem kedvelem a Stohl Andrást, nagyon nem, de ez megint annak a kérdésköre, hogy felőlem azt csinál a magánéletében, amit akar. A színpadon nekem senki sem Stohl András, vagy éppen Feke Pál. Hanem Koppány és István. Fura, hogy azok, akik a leghangosabban üvöltöttek, nagy bőszen írkálnak fenyegető leveleket például Rékasi Károlynak, hogy majd eltörik a gerincét, ha még egyszer kezet emel Zsófira. Egyszer megy az elkövetkeztetés a szereptől, máskor meg nem? Vagy hogyan is van ez a kettős mérce?

Megszoktunk valamit, és most vergődünk, mert máshogy láttatták velünk. Ennyi erővel minden feldolgozásért lehetne dühöngeni. Eszenyi Enikő ellen miért nem vonult senki, aki újraértelmezte a Shakespeare-darabokat (nem mellesleg, iszonyat jól)? Vagy ezentúl ordítsam le az étteremben a szakács fejét, mert a húsleves nem olyan, mint amilyet én otthon megszoktam? Vagy ordítani csak akkor lehet, ha az ellenfelem esetleg színesbőrű vagy homoszexuális? Ennyire rettegünk a mástól, a szokatlantól? Ennyire kockák lennénk?

Tudjátok, mit? Nekem meg nem tetszett a beszédhibás szónok a tüntetésen. Meg a fogatlan alkesz. Szervezek is egy tüntetést ellenük. Érvrendszerem nincs. De ahogy látom, az mostanában már nem is kell...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.