Figyelj, drága kicsi lélek,
elmondom, hogy mi az élet! 
A semmiből nagyra nőni,
sírva a világra jönni,
lassan lépni, óvakodva 
Anya kézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
tudás harsonáját fújni, 
a nagy gondok után menni,
hamis csókot megízlelni.
Majd feledni nagyon gyorsan
és szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
mert gyötrik őt"ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
s egy őszi estén meghalni.
Hidd el, drága kicsi lélek,
ennyiből áll ez az élet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.