Az egyenjogúság korát élve lehet-e érzelmek nélkül szexelni, ahogy azt a férfiak teszik? Vajon a nők is tekinthetik a férfiakat pusztán szexobjektumnak? Viszont hiába, hogy a férfiak őrült módjára menekülnek a komoly kapcsolatokból, de ha megtudják, nem fúrjuk fejünket könnyes szemmel a párnáink közé, rájuk gondolva, máris elveszti varázsát számukra az egész, és egyszerűen szólva: lekonyulnak. Vannak olyan férfiak, akik képtelenek érzelmek nélkül ágyba bújni egy nővel? Vagy lehet, naiv vagyok és titkon minden férfi egy laza erkölcsű, szenvtelen nőre vágyik?
Minden férfi, még a legnagyobb romantikus széplelkű is, egy dolgot lát meg egy nőn, amikor először ránéz: a punciját. Azután azonnal skatulyába gyömöszölnek minket. Remélem, hogy az egyszerű világszemlélet zászlaja alatt nem csak két doboz létezik: a szép, ámde buta és/vagy unalmas, és a csúnyácska, de érdekes. És ha már beleraknak minket egybe, akkor ki tudunk onnan törni, vagy örökre ránk sütik a bélyeget?
Nem tudom, ki mire is képes, tud-e egy nő érzelmek nélkül testi kapcsolatot létesíteni. Verhetjük a mellünk, hogy mivel is vagyunk másabbak vagy kevesebbek egy férfinál, nekünk miért ne sikerülne, ami nekik. Kérdés, valóban jobban és többnek éreznénk-e magunkat, ha egy gyors numera után a nevét sem kérdeznénk meg a férfinak és másnap már más préda után néznénk. Hiszem, hogy egy nő nem a testiség hajhászására született. És hiába minden, hiszem, hogy ha megjelenne a szőke herceg, minden emancipált, szingli feminista úgy olvadna el, mint fagyi a napon.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
