Kezdjük a mai történetünket egy metafizikai és mély vallási kérdéssel: a BKV-sok vajon emberek?

Nos, miután mindenki elgondolkodott ezen, ki-ki meghozta a saját döntését és véleményt alkotott, leírom, mit is láttam és éltem át éppen tegnap. Baktattam hazafelé egy találkozóról, és úgy voltam vele, nem kerülöm meg az egész várost, az egyszerűbb utat választom inkább. Így odagaloppoztam a Batthyány térre, ahonnan a zöld szörny, a HÉV indul. Mivel édesanyámmal éppen a világ szépségét és szennyét tárgyaltuk ki a napi röpke egy órás eszmefuttatásunk közepette és ő éppen a szennyesebb részénél tartott a kérdez-feleleknek, hát gondoltam, nem rohanok, pedig a hangosbemondó közölte, hogy a szerelvény indul, fejezzék be a beszállást. Ám valami oknál fogva mégsem indultak el. Álltak a megállóban és mindenki csak a másikra nézett, mi is lehet a baj. Talán a fantasztikus állapotban lévő eszközpark újabb csodája, hogy már álltában lerobban? Nos, nem kell tovább találgatni. Két BKV-s biztonsági őr mászott le az első kocsiból, egy meglehetősen testes, fogyatékos fiút „kísértek”. Azért írom idézőjelbe, mert igazából a fiú csak ott kullogott mellettük, nem is szóltak hozzá. Néha megállt, körbenézett, majd baktatott velük tovább. A cipőjében gacsosan járt, éppen csak csoszogott. Amikor is a bejárathoz értek, a fiú valamit odaszólt a biztonságiaknak, akik erre odarohantak hozzá és üvöltések közepette elkezdték felpofozni. A fiú zokogva rogyott a földre, ám ez a BKV nagy és megfontolt őreit nem állította meg, még egyet belerúgtak, legyen már neki egy jó napja. A fogyatékos nagy nehezen felállt a vizes földről, és a kijárat felé vette az irányt. Megint nem tudta türtőztetni magát, a fő verőlegény kedves édesanyját éltette. Mire is a terpeszben járkáló, „húúú, barátocskám, milyen fasza egy csávó vagyok már, a méretes tököm miatt már menni is alig bírok” biztonsági őr eltorzult fejjel ordított fel és kezdett a szó legszorosabb értelmében ügetni a fiú után, hogy már a mozgólépcsőn elkezdje püfölni. Mindehhez aztán két hasonszőrű BKV-s biztonsági társult, bár azt nem tudta senki megállapítani, ők társuk fékezésére vagy heccelésére érkeztek.

Csak összegzésképp: egy szellemi fogyatékos fiúról volt szó. Igen, beszólt, bár ki lenne az, aki nem küldené el a halálba azokat, akik nyilvánosan alázzák?

Ezek után újra megkérdezem: emberek a BKV-sok?

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.