Legbenső félelmünk
2013.03.15. 09:15
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbenső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt meg leginkább. Azt kérdezzük magunktól: hogy hívhatom magam káprázatosnak, tehetségesnek, mesésnek és nagyszerűnek?
De miért ez a kishitűség? Miért ne hívhatnád magad mindezeknek? Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot. Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk. Arra születtünk, hogy testet öltsön bennünk az Isten dicsősége. Ő nem csak némelyikünkben, hanem mindannyiunkban ott lakik. Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül is lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk a félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
(Nelson Mandela)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.