Féltelek

Rájöttem, hogy valójában emiatt maradunk a szar kapcsolatban is és ezután vágyódik a lelkünk, amikor egyedül vagyunk: azt akarjuk, hogy legyen mire gondolni. Amikor melegség tölti el a szíved, ha eszedbe jut, tudod, hogy valakihez tartozol és valaki tartozik hozzád, van, akinek azt tudod mondani, a tiéd. Kellenek az apró gesztusok, az üzenetek, hogy "hiányzol", "rád gondolok", a bizsergés a bőrödön, amikor tudod, hogy néz, a várakozás izgalma és félelme. Amikor a gyomrod összeugrik, hogy miért nem írt és hatalmas erővel szakad ki belőled a levegő, amikor meglátod a borítékjelet a kijelzőn. Kell, hogy valaki azt mondja, "féltelek". Kell a tudat, hogy van, aki fél elveszíteni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.