Hello, hello

Milyen szomorú, hogy sokszor valóban csak ennyi jut nekünk.
 Rohanunk, élünk, és van, akire már egy hellót sem lökünk...

Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
hello, hello, csak érkezünk s megyünk,
hello, hello, mert másra nincs idő,
hello, hello, mert másra nincs erő,
hello, hello, mert minden menekül,
hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
hello, hello, hát üldözzük tovább,
hello, hello, már én sem várok rád;
s napjaink az életünket széthordják.

Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?
De már minden fontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.