Péntek, a szellemi f.verés ideje

No, gyermekeim az Úrban, (elnézést mindenkitől, akit vallási hovatartozásában megsértettem, az Úr behelyettesíthető a tetszőleges prófétára, vagy Isten kimondható nevére, amit sosem fogok megérteni, hogy a zsidók nem mondhatják ki Isten nevét, de van 200 másik szavuk rá, amit orrba-szájba mondogatnak). Legközelebb majd az egyenlőség nevében héberül fogok hozzátok szólni, bár tudásom már eléggé megkopott, de nem akarom, hogy ha beírjátok a Google-ba a nevem, utána ne jelenjen meg legalább 3. keresési lehetőségként, hogy "zsidó". Próbáljátok csak ki, akárki nevét beírjátok, biztos, hogy lesz köztük egy olyan.

Na szóval, végül is beszélhetnénk a végzetről. Mert egy agyondolgozott hét után, amikor is új munkahelyemen 2 hónap után ismét vezető lett belőlem, anélkül, hogy bárkit kirúgattam volna, vagy nyaltam volna, vagy bárki segítségével kerültem volna be egyáltalán (tehát értsd jól: ha szorgalmas vagy és még egy kicsit tehetséges is, talán elérsz valamit az életben anélkül, hogy más életét tönkre kellene tenned. Gonosz eszközökhöz csak az amőbaagyú, null tehetségű embereknek kell nyúlni, akikben semmi gerinc sincs. Ez egy örök igazság és kész.) Nos, egy ilyen hét után az emberben mi más vetődne fel, mint a Sors, Végzet, Szabad akarat hármassága. Mert ha megfigyeled, egy társaságban legtöbbször bizonyos italmennyiség vagy értelmi szint felett mindig erre terelődik a szó. Mindenki kíváncsi a jövőjére, van, aki orrba-szájba hívogatja az Ezo-vonalat vagy ámulattal hallgatja a cigányasszonyok "csak a papírpénzed tedd a tenyerembe" jóslatait. Ki ne szeretett volna már előre rohanni az időben, hogy láthassa, ennek vagy annak mi lesz a következménye, lesz e családja, a gyerekeinek gyerekei és így tovább.

De aki hisz a jóslatokban, az automatikusan úgy véli, viselkedése determinált, hogy semmi mást nem tehet, mint azt, amit egy különös adottságokkal rendelkező ember lát. Ott van például Oidipusz esete, akiről ugye jósolták, amit, ezért kicsempészték a városból csecsemő korában, hogy felnőttként beteljesítse a jóslatot. Aztán persze annak is egy gyönyörű vérfertőzés, majd egy véres vakítás lett a vége, és szegény kis Oidipuszunk ott állt vakon, és a világba kiáltotta, hogy a végzet ellen nincs menekvés. Nem hiába van az a mondásunk, hogy "utolérte a végzete".

A végzet filozófiája szerint az ember tehetetlen és sodródó bábu. De ebben a "végzet" szóban van egy enyhén pejoratív jelentéstartam is, mert a "vég" mindig valami rosszal kecsegtet. (kivéve persze Hollywoodot, ahol a cukorszirup és mélységes émelygés szinonimája)

Gyakran hisszük, hogy a végzet és a sors szavunk szinonima, hogy felcserélhetjük egyiket a másikkal. Pedig jelentésbeli különbségek vannak azért. Mert hát az embernek lehet jó sora meg rossz sora. Tehát mintha a sors szorítása kicsit lazább lenne, mint a végzeté. Több teret enged, hogy az ember beleszóljon a saját életébe. Nem sokat engedélyez, de mégis, egy sorsát megélő ember nem annyira kiszolgáltatott, mint az, akinek "beteljesül a végzete".

A tudomány legritkább esetben használja a sors és a végzet fogalmát, de álnéven mind jelen van. Ilyen a determinizmus, az indeterminizmus. Az emberi viselkedést pedig három mezsgye szerint lehet értelmezni. Első: nincs oka. Második: önmaga oka. Három: valamilyen külső ok. Logikailag az első kettő amúgy szerintem értelmetlen, mert nem mondhatjuk, hogy a viselkedésnek nincs oka, mert a világon mindennek van oka. Ok nélkül nem történik semmi, a semmiből nem lesz valami, vagy a filozófia nyelvén szólva a semmiből csak semmi lehet, tehát nem mondható el, hogy a viselkedésnek nincsen oka.

Persze, itt sokat tanult és művelt kis olvasóim rögtön a szememre is vethetik,hogy de miért felejtettem el Heisenberg és Bohr bizonytalanság-elméletét. Hát a válaszom igen egyszerű: nem felejtettem el, csak nem látom értelmét. Az biztos, hogy a bizonytalanság a kvantumelmélet fundamentális alkotóeleme, ami óhatatlanul elvezet a jósolhatatlansághoz.

De azt hiszem, így kora reggel, pénteken, amikor este már az önfeledt szórakozás vár egy majdnem celebpartin, szerintem nem kellene tovább folytatni a szellemi faszverést. Legyen mindenki szívére írva az elkövetkezendő napokban Einstein mondása: God doesn't play dice, azaz Isten nem szerencsejátékos. Ergo ha valaminek nem ismerjük az okát, ez nem jelenti, hogy ne lenne neki.

Legközelebb egyetemi éveim egyik legmeghatározóbb személyiségével találkozhattok, akinek mondása sokáig szobánk falán is csüngött és egy életre eldöntöttem, hogy a filozófusok voltak az élet császárai, mert néha a világba büfögtek egy senki számára nem érthető mondatot, majd további 10 évig fetrengtek, zabáltak és nagyon, nagyon sok piát megittak és a kutya nem baszogatta őket, hogy miért is nem dolgoznak.

F..szvakarós szép napot mindenkinek! Csak lazán, mint a filozófusok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.