Sikerek és agyfelbaszás

Nos, a hétvége summázása így vasárnap reggel: NE menjetek gumicsizma nélkül a gátakra, mert beázik bármilyen cipőtök is van.
Viszont rettentő szép vállizmotok lesz a zsákpakolástól.
Ha édesanyátok szombat hajnalban hív titeket, ne vegyétek fel, csak azt akarja közölni, hogy bár nagyon szeret, egy gyíknak tart és inkább menjetek haza az Alföldre, amíg elvonul a szomszéd utcából az ár, mert egészen biztos, hogy ti lesztek az elsők, akiket elragad a Duna.
Ezek után jóbarátokkal vizionáljátok ezt a képet, melynek szolidan a "Szabadítsátok ki Willy-t" címet adjátok.
Sírás és pityergés, hogy mennyire összefogó is tud lenni a magyar, ha éppen bajban van. Talán ezért vagyunk folyton bajban, hogy végre ne számítson, ki jobb, ki bal, ki szimplán idióta.
Volt, aki kivette a részét a dolgokból ténylegesen, volt, aki csak otthonról mondott nagyokat. És sokan voltak, akik igazából csak azért voltak a gátakon, hogy kitehessék a Facebookra, mennyi zsákot is pakoltak, vagy ha nem is csináltak tevőlegesen semmit, mennyire is fontos a tájékoztatás. Az enter lenyomása után viszont hazamentek, hogy a Facebookon osszák tovább az észt. Ha már nem megy ki dolgozni, akkor szerintem inkább kussoljon otthon, ne magát fényezze.
Este a magyarok lettek a legjobb britek, Simon Cowell ismeretségünk alatt először mutatta meg, hogy ember. Sírni a videón és utána cikket írni exkluzív infókkal, pipa.
Felbaszni az agyam azon, hogy mások mekkora nagy állatok tudnak lenni, mivel semmi, de semmi közük nincs az Attraction szerepléséhez azon felül, hogy ők is magyarok, ámde a közösségi portálokon úgy osztogatni infókat, mintha ők is részesei lennének, ez is pipa. Aztán megszánni az ilyen embereket, mert valami mocsok nagy defektjük lehet és mindent túlkompenzálnak, így mindennek róluk kell szólni (miközben ugyanolyan kis senkik), pipa.
Elgondolkodni azon, hogy az ilyen emberek vajon valaha rájönnek-e, hogy seggarcok, pipa. A válasz: tuti, hogy nem.
Elgondolkodni, hogy vajon én is ilyen seggarc vagyok-e, pipa. A válasz: tuti nem. :) (bár ki tudja, lehet én se veszem észre a valóságot)
Örülni a mai napnak, a barátaimnak, a szeretteimnek (bár aki a barátom, azt szeretem is többnyire :) ), meginni a 6. adag kávét, túlpörögni, pizsiben ugrálni ahelyett, hogy aludnék egy ilyen éjszaka után, lefutni egy sziget-kört, pipa.

Jajjjj, világ, én ma nagyon szeretlek téged. Meg téged is, aki ezt olvasod. Nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.