Ugorj

Mi van, ha én is megrekedtem? Ha olyan sokáig mondogatták, hogy nem érdemlek többet, jobbat, hogy elhittem? Miért adunk akkora hatalmat másoknak, hogy levágják a szárnyainkat?

Nézz végig magadon. Boldog vagy most? Nincs semmi vágyad, amit titkon, lopva dédelgetsz, mert félsz, kinevetnének miatta? Félsz attól, mások mit gondolnak? Félsz, hogy megítélnek, hogy legyintenek, te erre képtelen vagy? Félsz, hogy elbuksz és inkább el sem indulsz. Így igazuk lesz azoknak, akik a saját szintjükre húznak le.

Még egyszer kérdezem: boldog vagy? Az vagy, aki lenni akartál? Ne kifogásokat keress. Megoldást. Igen, el kell indulnod. Ki kell mozdulnod a komfortzónádból. Olyan léceket kell keresned, melyek nem a földön vannak. Azt hiszed, lehetetlen megugorni? Csak rugaszkodj el. És érezni fogod, mi a szabadság.

Olyanok vetnek ránk láncokat, akiket ugyanolyanok kötöztek a földre. Már most mondom: meg fogsz sérülni. El fogsz esni. De arra való a térded, hogy térdre ess. Járni is nehezen tanulsz meg (nekem kétszer is meg kellett, tudom, miről beszélek), de aztán megkapod a szabadságot. Mozdulj. Élj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.