Egy nap

Ma van hátralévő életem első napja.
És mint ilyet, meg kell ünnepelni, különlegessé kell tenni. Tegnap este elhatároztam, hogy ma szép idő lesz, hogy ma nem megyek slamposan a céghez.
És erre tessék. A nap édes-keserűen simogatja az arcom. Biztos vagyok benne, hogy ez a mai nap szép lesz.

Eldöntöttem, hogy éppen elég időt töltöttem az önsajnálat mocsarában csapkodva, és kicsit tele lett a spájz már a kifogásokkal és a halogatásokkal. Azt hiszem, ez mindenkinek ismerős. A "majd holnaptól" új életet kezdek, nem zabálok süteményt. Az "áááá, neki se kezdek, biztos nem tudnám megcsinálni". És ami a legszörnyűbb gondolat: "minek is álmodok én ilyen dolgokat, túl nagy ez, hogy megkapjam".

Na, ebből lett elegem. Igen, mindenki azt mondja, hogy légy reális, ne vágyj a csillagokba. És igen, elfogadtam behúzott vállakkal, hogy hát jól van, akkor nekem ennyi adatott, ennyit várhatok el. Számtalanszor megkaptam, hogy tegyem már lejjebb a lécet, mert nem lesz, aki megugorja.

De tudjátok mit? Elegem van. Miért ne álmodhatnék én akkorát, amekkorát csak akarok? Aki kisember akar maradni, maradjon csak a földön, aztán majd csak pislog, hogy a szakadékot nem lehet átugrani két kis lépéssel...

Merjünk nagyot álmodni. Merjünk nagyot akarni. Merjünk azok lenni, akik a lelkünk mélyén lenni akarunk. Nincs még egy életünk, hogy megtegyük, amit akarunk.

Óóóóó, én nem mondom, hogy ez könnyű és nem félelmetes. Dehogynem. Évtizedek berögzült szokásait megváltoztatni csodaszámba menő cselekedet. De szükséges. Mert jobb akarok lenni. Mert azt akarom, hogy a környezetemben élők is jobbak legyenek. Jobban mondva: lássák meg, hogy mennyire végtelenül tökéletesek ők a saját esendőségükkel együtt.

Messze engem vesznek körül a legjobb emberek ezen a világon. Még azokat is köszönöm, akik amúgy sokat bántottak. Voltak álszentek, csalók, hazugok, az én hátamon felkapaszkodott tehetségtelenek, gerinctelenek. És ők is kellettek az egészhez. Megmutatták az érem másik oldalát, a "milyen nem akarok lenni" részt. Miattuk ismerkedtem össze olyan emberekkel, akik megváltoztatták az életem, és a rossz emberek ellen is ott voltak a régebbi szeretteim.

Kaptam még egy napot. Még mindent jóvátehetek.

Én indulok. És ti?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.