Volt egy álmom

Az álmokat meg kell álmodni. Sablonos szövegnek hangzik, de nehezebb, mint azt sokan hinnék. Egyszer ki kellene gondolnunk, mik is akarunk lenni, milyen emberré akarunk válni. Gyerekként mindenki ügyvéd, orvos, világmegmentő akart lenni. De valahogy az idő múlásával az álmok mind távolabb kerültek, míg annyira elhalványultak, hogy most már nem is látszanak. Mert csak az lett az élet lényege, hogy túléljünk. Hogy reggel felkeljünk, bár sosem tudjuk pontosan, mi célja van vagy mi értelme. Elmegyünk (már akinek van) egy munkahelyre, ami valószínűleg nem az, amiről valaha álmodtunk. Végzünk valami munkát, gyakorta nem látjuk az eredményét, kiakadunk, dühöngünk vagy csak robotként végezzük a rutin feladatokat néhány kávészünettel megszakítva. Letöltjük a nyolc órát és hazamegyünk, hogy otthon vacsorát főzzünk, vagy csak eldőljünk az ágyon és azon gondolkozzunk, mi lenne, ha csak egyszer nem így lenne. Persze van, aki munka után kocsmába megy, hogy néhány felszínes beszélgetéssel azt a látszatot keltse önmaga számára, hogy belül nincs egy borzalmas nagy kérdőjel, amire nem tud magyarázatot adni, de feszít és nyom, és legjobb lenne tudomást sem venni róla. De az agya egy eldugott kis zugában ott ficánkol mindig az a nyomorult kérdőjel.

Volt egy álmom. Nem kell ehhez egy korlátnál állni és tömegek előtt az egyenjogúságról beszélni, hogy mi is kijelenthessük. Mindenkinek volt egy álma. De legtöbben nem tudtuk, hogyan valósítsuk meg azt. Egyesekben olyan ambíciók és vágyak vannak, hogy az eget is lángra tudnák lobbantani. Mégis csak önmagukat égetik el. Példaképeink vannak, akikre hasonlítani akarunk, mi is adni akarunk az embereknek, inspirálni őket, érzésekre és gondolatokra sarkallni. És sokan, nagyon sokan állnak sorban, hogy a képünkbe vágják, nem vagyunk elég jók, az álmunk béna és ostobaság, vele együtt mi sem érünk semmit, semmivel sem többet, mint egy porszem a sivatagban.

Sokáig hittem benne, hogy jöjjenek bármilyen idők, bármilyen emberek, a tehetség mindig kiviláglik majd, a tisztesség mindig egy olyan tartást ad majd, amivel képesek leszünk egyenesen állni a sok hajladozó gerinctelen között. Hittem, hogy a tejszín mindig a felszínre tör. De mi van akkor, ha nem vagyunk másak, mint sima dobozos, százszor pasztörizált tej, tejszín nélkül? Néha csak az hiányzik ahhoz, hogy megtegyünk egy nagy lépést, hogy valaki megfogja a kezünk. És akkor nem tűnik olyan félelmetesnek az ismeretlen.

Talán mindenkiben megfordult már az a gondolat, hogy azért tart ott az élete, azért nem jöttek össze az álmai, egyáltalán: azért nincsenek álmai, mert nem alkalmas semmire. Van, amikor csak úgy lehull a lepel és a valóság kajánul az arcunkba röhög. Mert azt hittük, férjhez megyünk a herceghez, de bumm, nincsenek hercegek. Mert azt hittük, tehetségesek vagyunk, és bumm, kiderül, hogy leginkább a dolgok elcseszéséhez értünk. Azt hittük, erősek vagyunk, mígnem összekuporodva csak azt ismételgettük, hogy ez csak egy álom és mindjárt felébredünk. És vajon mi az, ami ebből ki tud rángatni minket? Ami azt mondja, igenis, mi is kellünk, mi is értékesek vagyunk, nekünk is kell, hogy nagy álmaink legyenek?

Sokan, nagyon sokan tudják, mit akarnak az élettől. Csak félnek azt hangosan kimondani. És legtöbbször nincs előttünk egy példa, milyen is az, ha valaki meri az álmait követni, még akkor is, ha mindenki azt mondja neki, a lehetetlenre vállalkozik. „Az lehetsz, ami csak akarsz!” Ezt kellene mondogatni magunkban. Nem a kudarcba fulladt álmaink törnek meg minket. Hanem azok, amelyeket nem merünk megálmodni.

Azt az egyet ígérje meg nekem mindenki, hogy ha végre kitalálja, mi is élete álma, az legyen legalább annyira nagy, mint ő maga. Ennyivel mindenki tartozik magának. És azoknak, akik szeretik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.