Tüdőrák és empátia

Valahogy az ember csak akkor ragad klaviatúrát, amikor valami felhúzta az agyát. Ebből persze az a fals kép alakulhat ki róla az emberekben, hogy alapjáraton egy bunkó, vergődő, gonosz, gyűlölettel teli alak, akit csak megvetni kell vagy szánni, attól függően, éppen milyen szociális érzékenységgel áldott meg minket a Jóisten. Mondjuk persze, amikor a nap 19 órájában vigyorgok, mint a vadalma, akkor azért ostobaság is lenne feljönni ide, mondjuk, hogy posztoljak egy sor smiley-t vagy oraveczi nagyságba süllyedjek. 

Na, egy szó, mint száz, ne higgye senki, hogy ez számomra csak a gumiszoba, ahol kivergődöm magamból a feszültséget, szerencsére arra vannak sokkal, de sokkal jobb módszerek is, mindenkinek a fantáziájára bízom.

Mostani fő kérdésem: hogyan lehet, hogy egy orvosi váróteremben csak és kizárólag 20 nyanyával ül együtt az ember? A fiatalok nem betegek vagy nincs idejük orvoshoz menni? És persze mindegyik nyanya IDŐPONTRA jön a házi orvoshoz is. Kérdem én: mitől félnek, hogy lekésik a kaszást??? És persze csak azért mennek be a doktorhoz, hogy elbeszélgessenek, hogy elmondhassák a "bezzeg az én időmben" és az "én folyton kapáltam és mégis, látja, hova jutottam" mondatot, vagy az "ezzel már úgyse tudnak mit csinálni, így fogok meghalni és kész." OK. Akkor mégis MIÉRT ülsz itt, ahelyett, hogy élnél máshol?

És akkor nem elég, hogy te 2 órát ülsz a váróban, mert persze minden nyanya bemegy előtted, mert miért is ne, nekik időpontjuk van, te meg csak egy nyomorult leletet akarsz beadni. De ezek még össze is vesznek! Történt ugyanis, hogy egy amúgy szerintem szimpatikus kis nénike rájött, hogy neki a fél 5-ös időpont nem jó, mert hát neki 5-re menni kell a könyvtárba (hogy oda miért időpontra, nem tudni). Na, egy másik, egyébként parókát viselő hölgy mondta neki, hogy bár most ő következne, menjen be előtte nyugodtan, a könyvtáros néni amúgy is csak receptért jött (állítólag). Na, erre halljuk, hogy egy férfi egyre hangosabban motyog a feleségének, hogy "könyvtárba. Hallod? Ez meg könyvtárba megy!!!". Gondoltam, király lesz, ha itt is jön majd a könyvégetés, mondjuk nálam csak tablet van, azért azt nem adom. A faszi viszont folytatta: - Akkor most én fogok bemenni. Mert maga átadta a 4 órási időpontját, én meg a negyed 5-ös vagyok, így én megyek be - mindezt persze már magas c-n kezdte, erőteljes tüdőkapacitásról téve tanúbizonyságot. Mire is parókás néni szeme elkerekedett és megkérdezte, mit nem lehet azon megérteni, hogy a könyvtáros bemegy, majd folytatják a sort úgy, ahogy eredetileg volt. Erre a faszi: - Mert én nem a könyvtárba sietek, hanem az ágyba, mivel tüdőrákos vagyok - üvölti. Parókás néni annyit mondott neki, hogy és ezt ránézésre kinek kellett volna tudni, merthogy a pasin egyáltalán semmi nem látszik, csak az alkoholista fej. A férfi persze tovább vergődött, hogy akkor is ő jön, akkor is ő jön, mire parókás néni: - Uram. Erről nem nyitok vitát. Menjen, ha maga ettől boldogabb lesz. Pasi persze nem fogta fel, hogy faszkalap, be is trappolt a könyvtáros néni ELŐTT. 

Szégyen ide, szégyen oda, belőlem annak rendje-módja szerint kitört a kacagás. Próbáltam úgy tenni, mintha a könyvem lenne ennyire mulatságos, de nem nagyon sikerült. Végig az járt ugyanis a fejemben, hogy mindenkinek a saját zsákja a legnehezebb és még csak véletlenül se akarunk belegondolni, más vajon mit cipel. Lehet, hogy ha mindenki kivágta volna az asztalra a sajátját és lehetett volna cserélni, végül mindenki a sajátját akarná vissza. A parókás néni ugyanis valószínűleg nem hobbiból viselt parókát, ahogy én sem azért ültem ott, mert aberrált az érdeklődési köröm. A faszi már túl volt az ötvenen, sőt, és az is látszott rajta, bizony nem veti meg az élet élvezeteit. Tehát neki volt legalább 50 éve, hogy éljen. És igenis, kinevettem, mert 50 évesen ezen vergődik, amikor én a magam kis életkorával már több ilyen miatt is verhettem volna a tamtampot. 

Szóval, még mielőtt mindenki égre néző vörösödő fejjel kezdené el üvölteni, hogy az ő élete mennyire szar, gondoljon bele, hogy más örömmel viselné el, ha csak annyi baja lenne, mint neki. És örömmel ölelje át azt a zsákot, amiért ő folyton kárhoztatja az Isten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.