A fő bűnös

A szívem ki akar szakadni a helyéből. Mondhatnám azt, hogy a világ romlottsága, napi magányom és keserűségem miatt, amiatt érzett mély fájdalmamban, hogy megöltük az Istent, amiatt, hogy nem tudom mi végre is élek.

Számtalan oka lehet. De nem leszek olyan, mint a legtöbb ember, politikus, író. Nem a nyilvánosságnak élek. Mondhatnék száz és egy okot, de egy sem lenne maradéktalanul helyes. Miért dobog a szívem?

A két deci kávé miatt.

Ja, nem! Itt a konvenciók szerint azt kellett volna írnom, hogy: „mély depresszióba süllyedtem, mert látom a fiatalok kamikáze akcióit, ahogy elrontják és eldobják a jövőjüket, ezáltal a világ jövőjét. A világban pusztul az erkölcs, ma már mindenki kurva, strici. Elkurvulunk a pénzért. Mindenki. Egytől egyig. Ma már az újszülött sem ártatlan. Ősszennybe mártott Achilleus. Csak éppen fordítva. Neki egyedül a sarka sebezhetetlen. Amelyen meg kell majd tanulnia állni. Amelyen olyan szilárdan kell majd állnia, hogy képes legyen harcolni. Akár a saját testvérével is. Mert a mai világban már a testvér is ellenség.”

Hát, gyerekek, ne gyertek a világra, ha nem tudtok a bárddal bánni...
De a fő bűnös: a kávé!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.