Egy 12 éves halála

Egy 12 éves gyerek felakasztotta magát, miután felhívta az anyját és azt mondta neki: "Legyen szép életed, anya. Azt hiszem, én most megölöm magam." Az anyja csak órák múlva talált rá a szobájában lógva.

A gyerek az iskolában felborogatta a székeket és megfenyegette a tanárokat, ezért egy napra felfüggesztették. Ám mivel a büntetés után is folytatta agresszív viselkedését, végleg kicsapták az iskolából. És amikor ezt közölték, aznap eldobta az életét.

Az anyja azt nyilatkozta, hogy próbálta egyszer hívni, de akkor nem vette fel, és ő úgy gondolta, a fia nem akar vele beszélni, hát hagyta. Csak este ment haza, de mivel a gyerek nem futott elé, elkönyvelte, hogy biztos a barátainál játszik.

A jó képességű és okos kisfiú tanulmányi átlaga és viselkedése azután kezdett el romlani, hogy szülei elváltak, és nemrégiben elveszítette nagymamáját is, akihez nagyon kötődött. Az igazgatóság úgy próbált segíteni a fiún, hogy "nyugiszobát" hoztak létre, ahová bezárták, amikor dühkitörései lettek. Ebből a szobából szökött el a fiú, és bóklászni kezdett az iskolában. Amikor a tanárok meg akarták fogni, elkezdte őket sértegetni, így hagyták. Több olyan eset is volt, amikor a tanárok érintésére agresszióval válaszolt, amikor egyikük megérintette, a gyerek csapkodni kezdett.

Halála után az iskola igazgatója annyit nyilatkozott: nem tudták, hogy a gyereket esetleg bántalmazták volna otthon vagy az iskolában, hiszen sosem mondta el nekik.

Nos, nem vagyok még szülő és nem vagyok tanár sem. De milyen anya az, akit ha felhív a gyereke, hogy akkor ő most megöli magát, szép életet, pápusz, az nem rohan haza? Főleg, hogy eddig a gyerek ilyet nem csinált, tehát nem egy hisztis valaki volt, aki ezzel zsarolta az anyját. Majd amikor ESTE hazaér, akkor nem néz körbe a házba, hol a gyereke, hanem elvan, hogy ESTE a 12 éves gyereke még a fasorban sincs. No meg milyen anyának kell lenni ahhoz, hogy ne tűnjön fel, hogy a gyerekem kivetkőzött önmagából és hogy valami nagyon nyomasztja és fáj neki? Valamint milyen tanárnak kell lenni ahhoz, hogy a leghatékonyabb megoldásnak egy bezárást tartsunk valamint otthagyjunk egy gyereket, csak mert az azt mondta, hogy baszd meg? Ja, és persze "mi nem tudtunk róla, mert nem mondta". Vajon a szexuálisan vagy fizikálisan bántalmazott emberek hány százaléka megy oda önként valakihez a tett után, hogy "hé, te, engem most amúgy szarrá vertek, ami frusztrációt okoz nekem, ezért változott meg a viselkedésem és lettem agresszív"?

Egy 12 éves gyerek eljut arra a szintre, hogy megöli magát. És az anyja észre se veszi, hogy történt valami. Ennyire nem számítunk már egymásnak, hogy észre sem vesszük a másik fájdalmát, ha bántja valami? Mit érünk a fejlődéssel, ha a gyorsuló világ és élet éppen a legfontosabbat irtja ki: az embert?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.