Miután harmadjára töröltem ki, amit leírtam, kezdtem először egy jópofizással, majd mentegetőzéssel, aztán inkább úgy döntöttem, elkezdeni mindenhogy szar. Sokáig ezért nem ültem le a könyvet is írni, mert "hol kezdjem el?", aztán persze elkezdtem darabokban írni, részleteket, ami éppen eszembe jutott vagy foglalkoztatott. Akárki akármit is mond, az életünket is így, ilyen in medias res kezdjük, hiszen ne legyenek illúzióink, hogy a magzati és a csecsemőkor az első állomása volt a létnek. 

Persze írtam ám egy nagyon bájos kis férfielemzést is valamelyik gondolatmappámba, de már annyi van szétszórva a lakásban és az összes táskámban van legalább egy, hogy fogalmam sincs, hol is van. Ezért egy sokkal egyszerűbb dolgot szeretnék nektek megmutatni. Ez egy videó arról, hogy ha mosolyogsz, a világ visszamosolyog rád.

Ez így szép és jó és bevallom, úgy nevettem rajta, hogy a könnyem kicsordult. A videó lényege, hogy bemutassa, a nevetés ragadós. Egy hétfő reggeli villamosmegállót látunk, ahol egy pasi egyszer csak elkezd kacagni. Nem halkan kuncogni. Kacagni. Persze aztán mindenki más is elkezd. Na de addig min mennek keresztül? Mert ki az, aki ne azt gondolná egy ilyen esetben, hogy "jó ég, ez őrült" (ahogy a mellette álló pasas arrébb is húzódik). Majd kicsit korholjuk magunkban, hogy "ez egy idióta". Utána már azon kell igyekeznünk, hogy jaj, nehogy mi is felnevessünk, mert ugye azt tanultuk, hogy mást kinevetni nem szabad (blöááá), no meg nem szeretnénk mi is bekerülni abba a körbe, hogy akkor miránk is azt mondják, hogy "jó ég, ez őrült". Aztán valahogy mégis átszakad a gát, van, amikor csak egymásra kell pillantani és az feloldoz bennünket és már kacarászunk mi is. 

Aki ismer, az tudja, hogy én legtöbbször nem búvalba.ott képpel járkálok az utcán és bizony, megesik, hogy kuncogok is magamban, amit aztán persze próbálok úgy álcázni, mintha egy SMS-en nevetgélnék. De tudjátok mit? Sokkal szebb így az élet és még az se érdekel, hogy valaki azt mondja rám magában, hogy "jó ég, ez őrült". El sem lehet mondani, mennyivel színesebb lesz a világ akkor, ha meglátjuk a kicsi dolgokat is. Mostanában próbálom "az élet játéka" nevű dolgot játszani. A Pollyanna könyv/filmben van ez az játék. Keressetek rá és gyakoroljátok! :)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.