Rúdugró barátaim

Nos, mivel ma már péntek, a hét munka része véget ért, este már buli van, no meg holnap is, így nem fárasztanék senkit a nagy agyfosásommal. Tegnap még vitriolos bejegyzést akartam írni arról, mennyire nem tudom tisztelni az olyan embereket, akik mindennek elhordanak egyeseket, körkapcsolásos telefonkonferencián mondják el minden ismerősüknek és kollégájuknak, hogy az adott illető egy főnökösködő picsa/fasz és mennyire utálják, mert mindig okoskodik és pfú, soha többé sehova nem akarnak vele menni, majd mosolyogva, az illetőbe karolva mennek bulizni, és telt szájjal kiáltják a világba, de ám az a legjobb barátjuk, akit minden szarnak elhordtak előtte alig pár órával.

Tévedés ne essen: nincs olyan ember, aki a másik háta mögött nem beszél, csak azért van különbség aközött, aki utána ki is nyalja a popót, meg aközött, aki nem csinál segget a szájából és nem megy bulizni azokkal, akiket szid és elvileg utál. Engem ezért rúgtak ki (többek között :) ), mert nem voltam hajlandó meghívni a szabadidőmben eltöltött bulikra olyanokat, akiket a munkám során sem szívleltem. Nos, egyes alacsony növésű kuglifejű embereknek, akik fontosságukat túlbecsülik, ez bizony szarul tud esni, olyannyira, hogy mennek árulkodni. Csakhogy ez a kugli nem ment az este berúgni, mert ez a kugli bizony fából volt. Vagy inkább gyökérből.

No, mindegy, egyezzünk meg, hogy nem épp egyenes jellemre vall, ha valakit a háta mögött másoknak minden szemétnek elhordunk, majd puszi, puszi, megyünk táncolni, bulizni, inni, kirándulni. Ez a hétvége azonban nem ilyenekről fog szólni. Nagyon örülök, hogy találtam olyan embereket, akik bizony rögtön az arcomba mondják, mit gondolnak, és nem hónapok után, miután a nekem szidott embereknek engem szidtak (és gyönyörűségesen hazudtak mindenkinek).

Tudjátok mit? Igen, mocsok magas a léc nálam, iszonyat kevés ember tudja megugrani. De bizony, vannak jópáran, akik messze túlvitték. És tudjátok mit? Kifejezhetetlenül büszke vagyok a barátaimra. Ők egy olyan kvalitást, egy olyan minőséget képviselnek, amire mások csak irigyek lehetnek. Nem miattam lesznek azok. Egyszerűen ők önmagukban is lenyűgöző emberek. Mindegyikükben van, amit nagyon irigyelek, mindegyikükben van olyan, ami megrémít és ez az édes-keserű egyveleg éltet.

Kedves rúdugró barátaim: csodállak titeket. Van, akit lassan már 20 éve, de van, aki nem olyan régen lépett az életembe. Szerintem mindenki tudja, kikre gondolok. Mindannyian jelen vagytok ebben a blogban is, így vagy úgy. No meg a könyvemben. :) Egyszerűen hálával telek el, csak azért, mert ti léteztek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.