Geronimo

Elveszni készülünk a nagy Ő és a nagy Világ (mennyi nagy...) rejtelmeibe. Többé-kevésbé jól nevelt lányként azt hiszem, illene kicsit bemutatkoznom. Modern kislánynak tartom magam, aki sok hibával teli, a foglalkozásom, nos, nem háztartásbeli. Általában okosnak képzelem magam, legalábbis egy plázastüncit mindenképp megverek műveltségi vetélkedőben. A kamut mégis sokkal nehezebb kiszúrni, mint gondoltam. Kemény tanulópénzt kell fizetni, ha az ember egy nagy dumás csaló karmaiba kerül, aki véletlenül elfelejti megemlíteni, hogy együtt él valakivel, vagy a karikagyűrű landol a nadrág zsebében. Segítségre van szükség a selejtezésben, ám mindenki került már olyan helyzetbe, amikor nem hitt a jó barátok okító szavának. És lehet, hogy az embernek olykor igenis szüksége van arra, hogy a földre essen és megérezze, milyen is, amikor telemegy a szája homokkal.

Én lassan úgy érzem, egy homokozóban élek. És nem feltétlenül azért, mert a korombéli férfiak vagy házasok vagy melegek. Egyelőre nem vagyok feminista, de lehet, hogy lassan azzá kell válnom, ha nem akarok mazochista lenni…

Nos, a nagyvárosi dzsungel és a kapcsolatok útvesztőjébe készülünk elveszni. Remélem, lesznek, akik velem tartanak majd és fogják a kezem. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak bele kellene vetni magunk. Kiabáljuk hát, hogy „Geronimo”. És ugorjunk. Na. Most. Nehogy már én legyek az első…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.