Lakáshitel és segítség (?)

Nagy lelkesen írják ma az újságok, hogy megtört a jég, egy bank elengedi a lakáshitelesek tartozását. Aztán persze folytatják, már apróbb betűkkel, hogy elengedi, HA eladják a lakást, házat, és a befolyt pénzt a hitelük törlesztésébe rakják. Így lényegét tekintve nem lesz hitelük, ám nem lesz pénzük és házuk sem.

Azt viszont már senki sem fejtegeti, hogy akkor hogyan is tovább. Számos nemzetnél leélnek generációk úgy egy életet, hogy albérletben laknak, Londonban például igen keveseknek adatik meg, hogy házat vegyenek. A magyarok mégis röghöz kötötten szeretnek élni (bár ez nyilván nagy általánosítás, ismerek én is olyat, akinek nem volt, vagy csak a 40-es évei közepén lett saját tulajdona). Belegondolva ugyanis rémisztőnek hangzik, hogy valami idegen zsebét tömöm nem kis összegekkel, amikor a saját lakásom hitelét is törleszthetném.

Meg valljuk be: nagyon is jó érzés tudni, hogy a sajátomba megyek haza, azt csinálok ott, amit akarok, nem kell glédába állni, hogy jön a főbérlő vagy rettegni,mikor hív fel, hogy akkor neki kell a lakás. Az, hogy van egy tulajdonom, biztonságérzetet ad. Na és persze büszkeséget, mert ha az ember nem olyan szerencsés, hogy a szülei alá rakják vagy éppen nem örökli a pénzt, akkor bizony önerőből kell ezt megvalósítani és ha sikerül, akkor az már azt jelenti, az ember letett valamit az asztalra. Nyilván legtöbb esetben legalább 20 évre még a lelkét is eladja a banknak, de legalább van mihez nyúlnia.

Szóval magasztalhatjuk mi itt a bankot, hogy elengedi nekik, csak nem tudom, mennyire jó üzlet is ez. Nem azt akarom mondani, hogy akkor most minden adósnak felejtsék el a hitelét, mert azért naiv sem vagyok és akármennyire is ebben a cipőben járok, igenis, ha valaki más pénzét költötte el, fizesse vissza (attól tekintsünk el, hogy ez a „más” most egy szemét feltételek mellett dolgozó bankrendszer, ami személytelen, embertelen és legfőképp haszonleső – itt szolidan jegyzem meg, hogy ha nem ezen az oldalon állnék, hanem az övékén, akkor ezzel természetesen semmi bajom nem is lenne :) ).

Na szóval van a kis emberkénk, aki már mindent megpróbált, forintosították neki (erről később), rögzítették, csökkentették, halasztották, aztán valahogy a fizetése meg csak nem akart olyan ütemben nőni, ahogy azt a hitelei elvárták volna. Erre el kell, hogy adja az egyetlen dolgot, amiért ennyit szenvedett. Ha eladja, akkor esélye sem lesz arra, hogy újra tulajdona legyen. A mostani hitelek megint csak nem a kisebb embereknek vannak kitalálva. Szóval igen, egyfelől nagyon jó, hogy legalább lakás nélkül nem kell még 15 évig fizetni valamit. Másfelől szomorú valakitől elragadni az álmait. De ez a bankrendszer.

Az ügy egyik kicsit érdekes része, hogy ez a bank csak azoknak ajánlja fel ezt a lehetőséget, akik már január előtt sem tudták fizetni a hitelüket, tehát több, mint 90 napos elmaradásuk van (vagyis összesen legalább 5 hónap). Namármost, ha 90 napos elmaradás van, akkor az emberkének olyan gyönyörűen felmondják a szerződését, hogy azt öröm nézni. Ergo: onnantól kezdve már nem ügyfele a banknak. Akkor mégis ez hogyan van? Kirúgom a nyomorultat, majd 2 hónap teljes agónia után odamegyek hozzá, hogy „hé, te, takarodj a lakásból és elfelejtem az egészet”. Végül is, nem humanitárius mozgalom ez a rendszer, ez tény.

A kormány verte a mellét a forintosítással is, amivel igazából a kutyának nem segítettek, mivel a forint hitelekbe beépítettek olyan költségeket, hogy szarabbul járt az, aki átváltotta. Csak a saját példámból okulva: amikor én felvettem anno a hitelt, bekértem minden bank ajánlatát, deviza és forint hitelre is. A forint hitelre azt az ajánlatot kaptam, hogy a hitel törlesztése kezdetétől fogva 80 és afölötti részletek lennének, és ez mehetne feljebb éppen a kamatváltoztatásokkal. A devizahitel kezdő részlete 54 ezer volt, bár ebben benne volt a kockázat, de még a nagy kilengésekkel sem érte volna el elméletben a forintos hitelt. Nos, természetesen soha nem volt csak 54 ezer, de azért volt pár év, amikor jobban jártam, mintha rögtön 85 ezerrel kezdtem volna. A most átváltott hiteleknél ugyanez az arány látható. Ők fixen fizetnek hatalmas összegeket, a devizások úgyszint, de ők legalább reménykednek.

Az Eszközkezelő egy nagyon bájos történet, aminek igazából nem tudom, van-e már egyáltalán ügyfele, mivel ez arról szól, hogy az állam megveszi az adós házát, amit ő aztán jutányosan visszabérelhet. Ez igen szép dolog, csakhogy a bankok csak a totálisan piacképtelen ingatlanokat adják át állami kézbe. Szóval ez a „segítség” kilőve.

Ott van még a rögzített árfolyam, ami igazából néven nevezve egy másik hitel. Hitelszámlára kerül a különbözet, az is kamatozik szépen és aztán hozzávágják az újra megemelt hitelhez. Ez egyedül csak azoknak éri meg, akik nagyon az elején tartanak a törlesztésnek és jószerével még csak a kamatot fizetik. Ők megúszhatják egy 2-300 ezres tartozással, és havonta 20 ezerrel kell kb kevesebbet fizetni. Utána a legtöbb esetben a rögzítés előtti állapotra áll vissza a részlet, pár ezres eltérésekkel. De ismétlem, ez csak azoknak jó, akik csak a kamatot fizetik.

Összességében tehát az AXA bank kezdeményezése alapjaiban nem rossz, tiszta lapot kap, aki már képtelen volt fizetni. Nyilván soha többé nem kap hitelt és nem lesz saját lakása, de aki egyszer már nyögött hitelt, az azt hiszem, soha többé nem is akarna még egyet. A kérdés már csak az: hány bank fogja követni a példát és ha többen is belemennek ebbe, hány olyan ügyfél lesz, aki inkább bedönti a hitelét, eladja a lakását és lelép? Csak mert a legtöbb lakást nem lehetne úgy eladni, hogy abból a kamatos hitel kijöjjön, ergo: normál feltételek mellett nem érdemes eladni, mert egy-két millió hitel így is a nyakán maradna az embernek.

No, nehéz ez az ügy mindenkinek, azt hiszem és nem is lehet igazán bölcsen dönteni. Az, aki vért izzadva kinyögi a részletet, az is igazságtalannak tartja a rendszert, az, akinek bedől, az is, az, akit ilyen módszerekkel felszabadítanak, az is. Szóval valójában lehet, hogy csak Rousseau-nak volt igaza...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.